színes ajtók 
 

figyelek
talán odabent
s oda fent
habfehér holnapok ébredeznek

fény bolyong benned
maradéktalanul bennem
mélyen ring a szeretet
tengerkék hullámon

félek
bíboros hajnal
minden gondolatom
makacsul körém teker

ujjam hegyével
azúrkékre festem az eget

kitárom az ablakot
s mint a mesében
nyisd ki az összes ajtót

nézd
mahagóni ágakon
napsütésben
minden virág nekem bókol

rőt vesszőn véres az alkony
játszótársaim most
a szépia barnás falevelek

éj fekete fátyolról
lehullanak majd a csillagok