2011. október 17., hétfő

Volt egy rét....

...volt egy rét,
télen hófehér fátylát
gyöngéden terítette szét,
apró gyöngyökot fűzött
a hattyúk nyakára,
égszínkéket varázsolt
a kispatak habjára;
tavaszal a búzatáblákra
fénykarikákat rajzolt,
piros pipacsokkal
rakta ki a patak partot;
nyáron meztelen
talpakat simogatott,
hajnali harmattal
mosdatott;
az őszi széllel
hintánk magasba szállt,
muskántlik fáztak
a kertek alján...

Szombati rejtvény

keresem most a tekinteted
asztalomon
csak papírfoszlányok
polcomon
kisplasztikák
a zene
szomorú
éneklőfohász most...

Kopognak

kopognak
valaki keres
odafordulok
újra kopogás
fekete percek
sápadtan ballagnak
egymás után
az ágyam alá...

még él...


...a szeretet
nem
nem veszett el
de olyan
mint egy magányos csepp
egy könny csepp
egy eső csepp
egy víz csepp
ha egyedül marad
félelmében elbújdosik
örök vesztes marad
de
az Isteni szikra
életre kelti
parányi réseken
szívedbe
lopakodig
szenvedésed elűzi
beágyazódik
testedbe
lelkedbe
énedbe

Korai álmodozás

Arcomra hullott szempillám
egy elkószált hópehelyehez simult.
Kezedre tetted,
kérted, hogy kívánjak csodaszépet,
-s a napfényében eltüntettedmesszire
szállt
Szemedben egy csillagfény ragyogott tovább...
Most nem látom,
korai volt az álmodozás

jegyzékbe vettél

magabiztos voltál
én nem találtam
magamban
semmit
- csak téged -
egy számot kaptam
tőled
jegyzékbe vettél
már csak egy
kimustrált
bábú vagyok
egy ketrecben
nélküled

Mert

..."de az, ami megérint téged, engem"...Rilke

...mert csended egybefog
sejtjeim lebegése nesztelen
érzelmeim mint kristályok
te vagy a titkom...

...ami megérint kizengem
kezed mint tiszta selyem
porszem a ködben
mégsem érzem...