Etela Dvorák
2011. október 31., hétfő
Alszik a remény
sóhajtom hát,
jöjj álom hozzám
Várom a pihentető álmot
mit észrevétlenül
Te borítanál rám
mint egy éjjeli
varázslatos stólát
amely körbelengné
a forró lelkemet
az égő testemet
Vagy jöjjön,kinek ölén,
testem majd porrá omol.
Újabb bejegyzések
Régebbi bejegyzések
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)