játszunk

játszunk...
most én mondom
nem szeretlek
nem is nézek rád
a lugas alatti
szőlőszemekben
bennrekedt a nyár

mosolyogva zuhanok

kapaszkodni fölösleges
ma minden pillanat
rezzenés
fáj

ledobtad álruhád
meztelen maradtál

féltem

...nem féltem...

még kapaszkodsz

itt vagy minden gondolatomban

makacsul mardosod szívem-szerte

még kócos hajamba

keresed a pillanat varázsát

de meszire szállt a fecskék zajos rajával

fehér a táj

árnyékok nem láthatók

az őszi levelek keringőjével letűnt varázs

lábnyomodban sár

rám fröccsent

ruhám fekete pöttyös

--Ne félj.--

nem féltem

mozdulatlan most a magány

Beteljesülés

Letisztul a zűrzavar

Föltámad a remény

Elcsitul a hullámverés

Káprázatos a beteljesülés

illúzió

a múlt

a jelen

a jövő

csak illúzió de a szeretet végtelen-

mozdulatlan mint a csend

most bennem lelt menedéket

kimondhatatlanul széppé vált a világ

minden és mindenki ragyog

mint a messzi égszínkék égen a csillagok

fénnyes az élet

sugárzik a Nap...

... miért érzem mégis azt,

mintha az Emberek aludnának?

Tiéd

Tiéd a hajnali homályban
 elrejtett álmom
s marokba szedett harmat cseppek
 a gyöngyvirágról

Tiéd a kora reggeli szempillantásom
Tiéd a délutáni nyújtozkodásom
Tiéd a homályos est
 minden moccanása

de csak enyém
 az éjszaka kesergő sóhajtása