a múlt
a jelen
a jövő
csak illúzió de a szeretet végtelen-
mozdulatlan mint a csend
most bennem lelt menedéket
kimondhatatlanul széppé vált a világ
minden és mindenki ragyog
mint a messzi égszínkék égen a csillagok
fénnyes az élet
sugárzik a Nap...
... miért érzem mégis azt,
mintha az Emberek aludnának?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése