2013. szeptember 23., hétfő

Repülni vágyom
 

"E világ nem az én világom"

rohanó ölelésekben sírnak
a megfáradt magányos lelkek

ma minden más
a tegnapok pipacsmezői
az érintések
a hit

görcsösen kapaszkodom
lebegő levelekben
megszelídített szívem
fáradtan dobog

repülni vágyok

játszótéren csöndes a világ
megkopott kavicsokkal játszunk
meghalnak bennünk az álmaink
"reményeink a csillagok ."



vetkőzik az ősz
 

nyári langy meleg
nézd
bóbitát varázsolt
egy megtévedt virágra

lángoló lámpását
messzire sodorja
majd a szél

hullámzó akarat
nem ereszt gyökeret

csöndből
pulzáló viharok ébrednek
csapongva
sólyom szárnyakkal
letépik a szivárványszínű leveleket

vetkőzik az ősz

a kandalló mellett halk zene szól
pislákoló lámpa fényben
össze bújnak a pillangók



színes ajtók 
 

figyelek
talán odabent
s oda fent
habfehér holnapok ébredeznek

fény bolyong benned
maradéktalanul bennem
mélyen ring a szeretet
tengerkék hullámon

félek
bíboros hajnal
minden gondolatom
makacsul körém teker

ujjam hegyével
azúrkékre festem az eget

kitárom az ablakot
s mint a mesében
nyisd ki az összes ajtót

nézd
mahagóni ágakon
napsütésben
minden virág nekem bókol

rőt vesszőn véres az alkony
játszótársaim most
a szépia barnás falevelek

éj fekete fátyolról
lehullanak majd a csillagok



Kerek repkény
 

csendes eső mosdatja a fákat
még egy utolsó
melengető napsugárra vágynak

csontos gallyakon meglibben
az utolsó szenvedély

lassan lehullanak a vadgesztenyék

nyár illatát ellopja osonva a köd
esténként mézédes lesz a csönd
csupa gyönyör dobban majd
az elárvult lelkekben

s könnycseppeket elrejti
a csipkés szélű repkény


kökényszirmok
 

figyelsz engem
nem mozdulok

hajnal peremén lustán ébred a reggel
a tegnapi nyári zápor dobolása
átkonvertál őszi tocsogásba

surranó létem
a tegnapokban ott felejtett robotokból
monoton mozdulatokkal összerakja
rendezetlenebb nappalom

körülöttem csönd hömpölyög
résnyi emlékeimben
fehérek a kökényszirmok

kötéltánc nappalaim után
rám tapasztott árnyékok közt
körbe forgok

figyellek tégedet
hozzád érkezem







csokoládé

 


"Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz"

ma késett a hajnali cinkosan csábító mosolyod

az óra körbejár, vérkeringésembe
érzem minden másodperc ritmusát,

színes arénát elmossa reggelre az eső
szekér kerekén tova gurul
a görcsös őszi idő,

kacagó lelkemben őrzöm
az ezüstporos manikűr minták rajzait
a kis ablakon,
s a csokoládé kesernyés ízét nyelvem hegyén,

most már tudom,

"melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet..."