Kerek repkény
 

csendes eső mosdatja a fákat
még egy utolsó
melengető napsugárra vágynak

csontos gallyakon meglibben
az utolsó szenvedély

lassan lehullanak a vadgesztenyék

nyár illatát ellopja osonva a köd
esténként mézédes lesz a csönd
csupa gyönyör dobban majd
az elárvult lelkekben

s könnycseppeket elrejti
a csipkés szélű repkény