Suhognak a levelek...

...csendesen, némán
susognak szavakat,
titkokat takarnak,
kereszteket befednek
temetők kopár,
reménytelen s néma
világában...
fájdalommal teli
szíveket takarnak
bársonyos kis rózsák,
mécsesek fényében
árva levelek
keringenek
emlékeink szárnyán...

 Idő

 

most
kezemben nem pihen kezed
bolyongsz a hideg holnapokban
keresed
mi van az álmokon túl
látod
mosolygó múltunkban
kergetőznek vágyaink
te bennem lélegzel
majd
lihegve hull ránk a hajnal
játszunk elcsendesedve

 
s mezítláb messzire osonsz