még él...

...a szeretet
nem
nem veszett el
de olyan
mint egy magányos csepp
egy könny csepp
egy eső csepp
egy víz csepp
ha egyedül marad
félelmében elbújdosik
örök vesztes marad
de
az Isteni szikra
életre kelti
parányi réseken
szívedbe
lopakodig
szenvedésed elűzi
beágyazódik
testedbe
lelkedbe
énedbe

Korai álmodozás

Arcomra hullott szempillám
egy elkószált hópehelyehez simult.
Kezedre tetted,
kérted, hogy kívánjak csodaszépet,
-s a napfényében eltüntettedmesszire
szállt
Szemedben egy csillagfény ragyogott tovább...
Most nem látom,
korai volt az álmodozás

jegyzékbe vettél

magabiztos voltál
én nem találtam
magamban
semmit
- csak téged -
egy számot kaptam
tőled
jegyzékbe vettél
már csak egy
kimustrált
bábú vagyok
egy ketrecben
nélküled

Mi ketten

Zord volt a tél,
haragosan fújt a szél,
a száraz levelek
vad táncát figyeltem.
Dühös voltam,
mert késtél...
...még a hópelyhek is másfelé szálltak...
Túl erősen vert a szívem,
már az újságárus is rám figyelt.
Délutáni magányomat
a váróteremben hagytam,
mikor a huzatos állomásról
elindultunk akkor, mi ketten...