nem moccanok

amikor tiszta dallamok
ébrednek parányi fényben
nem moccanok

selymes csended ölel

könnycseppek foszlanak
faágon ringatom
mosolyod
hangod bennem lebben

Pipacsokat

boltív mélyén
bárányok legelik a kéket
szemhéjad alatt
megpihen a táj
a nap most egy
tűzön sült alma
a suttogó
búzakalászok tetején
gyökerek közt
észreveszed
öledből kicsordult véred
pipacsokat festet a létnek
növekednie kell annak mi szép
szekered
napkerekek röpítik a célba
s te alászállsz a lelkedért