Jázminillatú
emlékszem
jázminillatú a múlt
párhuzamok örök nincstelenségében
ébredek kacatok közt
testemre karcoltad arcod vonásait
agyamban monotón metronóm hangok
nem mocorgok
hiszen az este nem szeretted
káoszból rend születik roppan a rideg valóság
kezed keresem
elmentél megint
darabokra hullik
a mennyország
elcsöndesül léptem
magamhoz melengetem
minden tévedésem
menekülnek a cseresznyefán
kuporgó csendes madarak
