Jázminillatú 

 


emlékszem
jázminillatú a múlt

párhuzamok örök nincstelenségében
ébredek kacatok közt
testemre karcoltad arcod vonásait
agyamban monotón metronóm hangok

nem mocorgok
hiszen az este nem szeretted

káoszból rend születik roppan a rideg valóság
kezed keresem
elmentél megint

darabokra hullik
a mennyország

elcsöndesül léptem
magamhoz melengetem
minden tévedésem

menekülnek a cseresznyefán
kuporgó csendes madarak