kökényszirmok
 

figyelsz engem
nem mozdulok

hajnal peremén lustán ébred a reggel
a tegnapi nyári zápor dobolása
átkonvertál őszi tocsogásba

surranó létem
a tegnapokban ott felejtett robotokból
monoton mozdulatokkal összerakja
rendezetlenebb nappalom

körülöttem csönd hömpölyög
résnyi emlékeimben
fehérek a kökényszirmok

kötéltánc nappalaim után
rám tapasztott árnyékok közt
körbe forgok

figyellek tégedet
hozzád érkezem