ott leszek majd
ha az utolsó délelőtti vonatról leszállsz
várok rád a lépcső legfelső fokán
kezemet tenyeredbe rejtem
nem kérdezek
s nem lesznek miértek
szád szölgletében
meglelem majd a
nyári eper édes illatát
halkan csukom be a
hetes szoba ajtaját
ujbegyeimmel megkeresem a
nyakad ívén eltévedt vízcseppeket
s nem látom a párás tükörben
vágytól reszkető testünket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése