2011. október 10., hétfő

...nem...

...nem szólsz
játszol velem
szeretni kéne még
ott a huzatos átjáróban
ott tudtam mit akarsz
most nem szólsz
arcomról elveszik a mosoly
szennyes szürke lett minden
botorkálok
szétszórt papírzsebkendők közt
percekig csak várok
hátha felgyullad
a sárga fényű lámpa
ablakom alatt
s te ott állsz majd csendesen
mintha már rám várnál rég
nagyon rég...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése