mentek veled ...

igen...
a felhők is
mentek
veled
néztem
amikor
árnyékod
a lámpa fényétől
arcomra esett
azt hittem
egy eltévedt
esőcsepp
csupán
de
Te voltál
ki még egyszer
karodba
zártál
magadhoz
vontál gyöngéden
szád
mézédes volt
foglya lettem
én
még most is
érzem
bódító
ízed
szám szegletén