2014. január 3., péntek

             

                      Csendjeimben csitulok





Életem
ártatlanul hömpölyög,
majd vadul morajlik,
s magával sodor.

Szeretsz s szeretlek,
ködfátylával érintesz,
érintelek.

Ringat a két kezed,
meztelen némaság,
időtlen szerelem...

Zuhanok,
csendjeimben csitulok,
félek idebent,
én Istenem...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése